A leanderről


Latin neve Nerium oleander, magyaros neve a leander, de babérrózsának is nevezik. Eredeti termőhelyén, a Földközi-tenger vidékén elterjedt, szabadföldben él, több méteres bokorrá, vagy kis fává növekszik. Nálunk nagyobb edényben 2-3 métert magasságot ér el.

A levele lándzsás, 10-15 cm hosszúk, hármasával nő a hajtáson. Viaszos felületű, bőrszerű, zöld színű, de előfordulnak tarka, csíkos változatok is. A lombozata is mutatós, karakteresen szép, jól díszít.

A virágzata bogernyős, tölcséres, 4-5 cm átmérőjű, folyamatosan nyíló virágokkal. Virágszínben sok változata ismert, leggyakoribb a fehér, rózsaszín és világos piros. A virágok lehetnek egyszerűek (szimpla), félig teltek (dupla) és teltek (tripla). Általában kellemes, jellegzetesen fűszeres illatúak. A virágzási idő júniustól a meleg őszi időjárás végéig tart.

A vegetációs időszakban nagy fényigényű, a teljesen napos, meleg helyet szereti. Származási helyén a száraz időszakokat is megfelelően bírja, mivel mélyrehatoló gyökérzete van. Nálunk edényben tartva földje hamar kiszárad, ezért igényli a rendszeres öntözést.

A leander minden része mérgező, ha szájba vagy más módon a szervezetbe kerül. A nedve az erre érzékenyeknél a bőrt irritálja, ezért metszéskor használjanak gumikesztyűt. Közelében a gyermekekre fokozottan ügyeljünk.

Az erősebb fagyokat nem viseli el, a kevésbé fásodott hajtások és a levelek mínusz 2-3 fokot, az elfásodott vesszők, idősebb részek mínusz 5-6 fokot bírnak ki. Nálunk az erősebb fagyok miatt fagymentes helyen teleltetni kell.

A leander gondozása


A teleltetésből a fagyok elmúltával március második felében, április elején (a késői fagyokra figyelve) vigyük a szabadba. A kisebb edényben lévőket ültessük át nagyobba. A nagyobbakat 2-3 évenként, ha ugyanabba az edénybe ültetjük vissza, akkor a gyökeres földlabdából oldalról és alul néhány cm-t faragjunk le. Az át- és visszaültetéshez friss (még nem használt) semleges, vagy enyhén lúgos virágföldet alkalmazzunk. A földbe ilyenkor keverhetünk arányos mennyiségű összetett műtrágyát (ne sokat).

A legyengült, felkopaszodott ágakat, az esetleg beteg, károsodott részeket vágjuk le. A metszéssel a bokor, illetve a kis fácska formáját alakíthatjuk. A nedvére érzékenyek használjanak kesztyűt.

A szabadban lehetőleg a legjobban benapozott, meleg helyre tegyük. A műanyag edények mérséklik a víz párolgását, a talaj gyors kiszáradását. Ezekben a legjobb tartani, amelyeket aztán dekoratív edényekbe rakhatjuk vagy a talajba süllyeszthetjük. Szabadföldbe edény nélkül is kiültethetjük, de teleltetésre megfelelő nagyságú földlabdával szedjük fel és rakjuk műanyag konténerbe vagy fóliába.

Nagyon fontos, hogy vegetációban az öntözést szükség szerinti gyakorisággal végezzük. A földje mindig kellően nedves legyen, ne várjuk meg a kiszáradás közeli állapotot. A nyári forróságban a napi kétszeri öntözés is szükséges lehet. A nem elegendő víz, a száraz talaj alulról kezdve a levelek sárgulását, gyors hullását, az egész növény felkopaszodását okozza.

Nyáron néhány alkalommal megfelelően higított tápoldatos öntözéssel elősegítjük a leander egészséges állapotát, jó kondícióját. Azonban kerüljük a túlöntözést és a túltáplálást.

A leander teleltetése


Az enyhe 2-3 fokos fagyokat elviseli, ha a hajtásvégek nem túl zsengék. Az őszi időjárást figyelve, általában október második felében, november első részben kell bevinni fagymentes helyre. Jó, ha minél rövidebb a teleltetési idő. Néhány növényt, ha a közelünkben vannak bármikor ki- és behordhatunk.

Téli tárolásra az átlagosnál magasabb (70-80%) páratartalmú, a plusz 5-8 fokos, egy kevés fényt is kapó helyek a legjobbak. A túl száraz, meleg helyen a földje hamar kiszárad, ezért többször is öntözni kell. A túl magas páratartalmú, a vízpára lecsapódást okozó helyiségben a penészgombák okozhatnak kárt. A nem optimális helyeken kéthetente nézzünk a növényekre, és ha szükséges öntőzzünk, illetve megfelelő kinti hőmérsékletnél szellőztessünk.

Tavasszal a fagyok megszűntével (március második felében, április elején) az időjáráshoz alkalmazkodva, minél előbb vigyük ki a szabadba.

A leander növényvédelme


A jól gondozott, megfelelően tartott leandereket ritkábban és kevésbé veszélyeztetik a károsítók. Néhány kártevő (levéltetű, pajzstetű, tripsz, takácsatka) és kórokozó (leanderrák, gombás levélfoltosság) léphet fel. A védekezést rendszeres megfigyelés alapján (teleltetés előtt és után is) a megjelenésük észlelésekor végezzük.

Néhány növénynél a levéltetveket ecsettel, a pajzstetveket kefével ledörzsölhetjük. A levéltetvekre a közeli levendula illata riasztó hatású (levendula.blog.hu). A pajzstetűket néhány növényen elpusztíthatjuk káliszappanos lemosással.

Ha nem ismerjük fel a károsítókat, tanácsért forduljunk szakemberhez. A szakboltokban hatásos növényvédő szerek kaphatók. A permetléhez megfelelő tapadószert kell keverni, hogy a levélen megmaradjon.